1980-81-ben az MTA pedagógiai kutatócsoportjának főmunkatársa, majd 1981-84 között az Oktatáskutató Intézet tudományos tanácsadója.
1984-90 között az Országos Pedagógiai Intézet szakképzési igazgatója, főigazgató-helyettese, 1989-90 között főigazgatója.
1990-91 között alapító főigazgatója a Nemzeti Szakképzési Intézetnek.
1982 óta tanít a felsőoktatásban, 1986-tól a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol 1996-ban habilitált, 1998-ban egyetemi tanári kinevezést kapott.
2004-ben lett az MTA doktora.
1991-1998 között a Munkaügyi Minisztérium, 1998-2002 között az Oktatási Minisztérium, 2002 júniusától 2003. július 13-ig a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára volt. 2003-2004 között a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium közigazgatási államtitkára volt, 2004. októberétől 2006 júniusáig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közigazgatási államtitkára volt.
2005-2009 között a BME GTK Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Intézet alapító igazgatója.
2005-2015 között a BME GTK Műszaki Pedagógia Tanszék vezetője.
2008-2015 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöktovábbképző Intézetének igazgatója.
Fő kutatási szakterületei: a szakképzés szerkezete, a szakképzés és felnőttképzés pedagógiája, formális és informális tanulás, mobil és vizuális tanulás.
